MIÉRT a családnak (vagy inkább csak a szülőknek) áll feljebb, ha feldúlt vagyok, vagy szomorú, és ezért csapkodom a vécéajtót? He? Mert hogy ők kurvára nem értik, hogy engem TÉNYLEG mennyire zavar, hogy nem rajzolhatok, és ez hülyén fog hangzani, de így van: ez olyan, mintha nem ihatnék vizet. "Jaj Fanni pihentesd a karod, ne rajzolj, ne írj, tudomisén..." Akkor te most két hétig ne egyél se gyümölcsöt, se húst, anya. "Ha nem tudod eltolni a széket rakd már odébb azt a táskát!" Ó, igen, kár, hogy csak az egyik kezemet tudom használni. Úgy bánnak velem, mintha semmi bajom nem lenne, miközben tudják, hogy meg is jött, fáj a karom, beteg is lettem... csak most nem fáslizom a kezem mert attól csak rosszabb lett, ja és lázas sem vagyok, úgyhogy nem Nagy Ügy. És azt is tudják, mennyire instabil vagyok lelkileg, és hogy rám ragadnak a körülöttem levők érzelmei. Miért csak nekem kell mindig kiegyensúlyozottnak maradni, ÉN miért nem nyafoghatok, ÉN miért nem üvölthetek?!?!
üvölthetsz, csak az mindenkinek smafu és lebasszák érte a drágaságos fejedet. Velem is ez van, de engem k***ára nem érdekel :P
VálaszTörléscsak egy kicsit megbaszhatják. Sztem legalább is.
Amúgy meg jobbulást :)
erre nem tudok mást mondani, mint, hogy: *hug*
VálaszTörlésÖööeöööeö...
VálaszTörléside írom, mert máshova nem tudom, hova, de kaptál tőlem egy ilyen Liebster-blog díjat :D
Jiipi.